XIII. rész
Sarkalatos erények 4. (lelki erősség)
Kedves magyar testvéreim!
Eljutottunk Szent Tamás Summa Theologiae-jének madártávlatból való áttekintése során oda, hogy a negyedik sarkalatos erényt, a lelki erősség, vagy más néven a bátorság erényét (latinul fortitudo), tehát a negyedik sarkalatos erényt tárgyaljuk.
Ugye az alapja a mi erkölcstanunknak az, hogy az erkölcsiség végső normája az isteni törvény, a közelebbi normája pedig a helyes ész, az emberi ész. Nyilvánvaló, hogy az ésszerű, az észnek megfelelő cselekedeteket kettő veszélyezteti: egyrészt az, hogy a szenvedélyek elragadnak minket és eltérünk attól, amit az eszünk jónak lát, és ennek az ellenszere az, amiről a múltkor beszéltünk, a mértékletesség erénye. A másik veszély, hogy elragadnak minket az érzelmeink és ezért gyávák leszünk, megijedünk a nagy feladatoktól, visszahúzódunk. Tehát amíg a mértékletességnek visszatartani kell az embert, addig a lelki erősségnek előre kell lendíteni az embert.
Megint itt van, hogy az erény a középen van. Tehát mindenképpen a lelki erősség (vagy ha tetszik, bátorság) az erény, és az ésszerű cselekedetre sarkallja az embert, hogy ne ijedjen meg a nehézségektől. A nehézségek ellenére is kövesse az isteni akaratot.
(…)
Tudós-Takács János: Summa Theologica XIII.: Sarkalatos erények 4. (lelki erősség)
