IX. rész
Az isteni erények 2. (remény, szeretet)
Kedves magyar testvéreim!
Legutolsó alkalommal (sajnos négy héttel ezelőtt) a hit erényével foglalkoztunk. Akkor mondottuk, hogy van még két úgynevezett teológiai erény, amiknek közvetlen tárgya Isten, amik különböznek a többi erénytől: ez a remény meg a szeretet. Ugye, a Kiskatekizmusban is van, aki tanulta még hittan keretében (de aki nem is tanulta): teológiai isteni erényeknek azokat nevezzük, amiknek közvetlen tárgya az Isten.
Namost a reménnyel kapcsolatban manapság nagyon elterjedt az a szlogen — amit sajnos katolikus részről olvasni lehetett városszerte — ilyeneket, hogy „a keresztény hit a remény”, meg „a remény visz minket előbbre”, meg „az a kereszténységnek az előnye, hogy reményt ad”, stb. Itt elsősorban az a probléma, hogy nem mondják meg, hogy miben kell reménykedni. Abban, hogy a következő héten a lottón ötös találatunk lesz? Vagy legalább négyes? Abban, hogy a totón tizenkét találatunk lesz? Abban kell reménykednünk, hogy nemsokára előrehozott választások lesznek? Ha nem mondjuk meg a remény tárgyát, akkor egy üres demagógia az egész. Ezért nagyon is égető kérdés tisztázni, hogy keresztény szempontból mi a remény. Namost hozzá kell tenni, hogy mivel itt isteni reményről van szó, ki kell mondanunk, hogy a katolikus teológia, sőt az egész keresztény teológia (nyugodtan mondhatom, a protestáns teológia is) teljesen egyöntetűen reményen azt a bizakodást érti, hogy az ember képes eljutni Isten színelátására, az örök üdvösségre halál után, megfelelő magatartás esetén. A mi reményünk ez.
(…)
Tudós-Takács János: Summa Theologica IX.: Az isteni erények 2. (remény, szeretet)
