Bangha Béla: Jézus Krisztus nemzetiszocialista megvilágításban
A vallásszakadás egyik szomorú öröksége: a tagadás divatja. Először csak a pápaság tekintélyének s az Egyház tanítójogának tagadása szerepelt az új világnézet követelései közt, de hovahamar a tagadás jogát kiterjesztették a kereszténység egész területére, az evangéliumokra s Jézus istenségére is. A modern racionalista szentíráskritika ötven év óta alig tesz egyebet, mint új meg új címeken megtépdesi a kereszténység alapvető tanait. Ebbe a szomorú sorba áll bele egy ma nagyon felkapott német író is, Rudolf Thiel, akinek könyvét, mint hírlik, Németországban hatósági támogatás mellett terjesztik.[1] Rudolf Thielről egyet meg kell engedni: jó csevegő. Fel tudja kelteni az érdeklődést. Mindjárt a munkája bevezetésében igazi német alapossággal önti az — ígéreteket. Hogy ami eddig volt, az mind semmi, most majd jön ő, Rudolf Thiel. Ami hallatlan erőfeszítéseket a teológiai tudomány eddig tett, hogy Jézus kilétét s a róla szóló történeti forrásokat tökéletesen tisztázza, az mind nagyon szép, de végeredményben merő szobatudomány; ellenben most jön ő, Rudolf Thiel s egészen új utakat jelöl meg a kérdés tisztázására. Ő új dolgokat talált, lélegzetelállítóan érdekes dolgokat: rábukkant, egészen váratlanul, meglepetésszerűleg Jézus Krisztus életének egyetlen biztos és történeti forrására. Jézus életét „egy szemtanú” előadása alapján rekonstruálja. Most ezentúl legalább tudjuk, mit lehet Jézus életéből igaznak tartani s
…Folytatás »






