Szivós Donát: Magyar vagyok! – XII. rész – Vége.
Deresszakállú ifjúsági vezérek Manapság sokat emlegetik ezeket az ambíciójukban mindig fiatal vezetőket: Hol gúnyosan, — hol lázadozva, — hol pedig jogos felháborodással. De legritkábban emlegeti maga a fiatalság egésze, mert egyrészt ehhez a kérdéshez a fiatalság egészének — sajnos — igen kevés köze van, — másrészt az a fiatalság, amely hangosan emlegeti, az sokszor egy húron pendül azokkal a 45—50 éves örök fiatalokkal, akik újságban, gyűléseken, titkos tanácskozásokon, mint örök ifjak nyilatkoznak, deklarálnak, vezérkednek és fenyegetnek. — Ez a hangoskodó részfiatalság pedig csak azért hangoskodik ellenük, hogy eltávolítsa ezeket a deresszakállú ifjúsági vezetőket, akiket tegnap még koncot várva lepistabácsizott, — és holnap már ő foglalhassa el a „vezér” helyét és ott ragadjon addig, míg az ifjúsági vezérség (ez a rugalmas trambolin) valamely „jól dotált és méltóságot jelentő” állásba nem rúgja ezeket a már igazán fiatal vezéreket is… Szóval folyik a csata a „vezérek” körül… Mi a helyzet ezen a téren? Ez: Valóban voltak a fiatalságunknak deresszakállú vezérei. Voltak olyan „öreg” vezérek, akik fiatalos idealizmussal dolgoztak a fiatalságért és nem vártak a fiatalságtól semmit. Tisztelet nekik… De voltak olyan 40—50 év körüli ifjúsági vezérek is, akik látszólag kamaszosan felelőtlenül fiatalnak érezték magukat a fiatalság között. Ágáltak, deputációt vezettek, kiskocsmában lázadoztak, mindent
…Folytatás »
